Koronavírus-fertőzés miatt kihagyta a szezon előtti teszteket és az első fordulót. A mezőny már sok-sok kilométerrel a háta mögött érkezett a Red Bull Ringre, Báldi Gergő pedig tapasztalat nélkül. Ennek ellenére az első futamon ötödik, a másodikon második lett a Swift Cup Europe-ban. Bizonyította, hogy ami szimulátoron működik, az a valóságban is – és ez egyre többször így lehet!
– Régóta vártál erre. Milyen volt?
– Gyönyörű környezetben van a Red Bull Ring, élmény volt vezetni rajta, a csapat pedig az első pillanattól mindent megtett, hogy felszabadultan, otthonosan érezzem magam. Hihetetlenül élveztem az egészet. Egyedül az autó fékrendszere okozott némi problémát, hozzá kellett szoknom, még a második futam végén sem éreztem azt, hogy teljesen ráéreztem. Ezen mindenképpen dolgoznom kell a következő forduló előtt.
– Mennyire voltál elégedett a teljesítményeddel?
– Az első edzésen több mint egy másodpercre voltam Bucsi Attilától, ami azért eléggé zavart, még akkor is, ha már közúton is viszonylag régen vezettem előtte. Aztán az időmérőre megjött az eső, amivel újra visszaállt ez a különbség, és egyáltalán nem voltam elégedett magammal. Viszont a második futam hajrájára sikerült javulnom, akkor éreztem azt, hogy ez már kezd rendben lenni.
– Mi volt a hétvége legemlékezetesebb pillanata?
– Amikor a második futam elején kiment a biztonsági autó, és Bucsi Attilával az öt-hatodik helyről két-három kör alatt előreléptünk az első-másodikra. Főleg amikor Tim Gáborral és egy osztrák pilótával csatáztam, és úgy éreztem, mintha szimulátorban lennék, működtek ugyanazok a reflexek, amit nagyon élveztem. Ezt biztos visszanézem majd néhányszor.
– Érdekes, amit mondtál. A szimulátoros érzéshez méred magad valódi autóban?
– Igen. Szimulátoron sokszor ösztönösen vezetek, mert abban a közegben sokkal rutinosabb vagyok. A valóságban most még sok esetben óvatosabb voltam, mert ki kell tapasztalnom, itt mi fér bele és mi nem. Ha nem így tennék, annak könnyen fájdalmas és drága következményei lehetnének. De bízom benne, hogy minél több kilométer lesz mögöttem, annál többször válik ösztönössé a vezetésem a valóságban is, mert úgy tudom a legjobbat nyújtani.
– Többször elmondtad korábban, hogy egy álmod válik valóra ezzel a lehetőséggel. Most, hogy megtörtént, mennyire érintett meg?
– Hazafelé a hátsó ülésen elgondolkodtam, mi történt velem, és megérintett ez a hétvége. Amíg kint voltunk a pályán, valahogy ezt tudat alatt elnyomtam magamban, annyira a feladatokra koncentráltam. Azt hiszem, most fogom feldolgozni ezt az egészet. Anyukám a szimulátorversenyeim alatt is úgy izgul értem, mintha valóság lenne, és bajom eshetne, de amikor beszéltünk, az ő hangján is éreztem, ez most más. Nehéz szavakkal leírni, milyen érzések kavarognak most bennem, de nagyon boldog vagyok.
– Tapasztalat nélkül rögtön jó eredményekkel, a dobogón kezdtél. Hogyan tovább?
– A számok sosem hazudnak, az adatokból pontosan látszik, hol lehetett volna jobban csinálni. A M1RA-s mérnökökkel átbeszéljük, kielemezzük a vezetésemet a következő napokban, én pedig most egyszerűen csak fejlődni szeretnék. Ha sikerül, bízom benne, hogy hamarosan az abszolút futamgyőzelmekért is csatázhatok majd.
