Nyolc futamon állt rajthoz 2024-ben Bucsi Attila a TCR Eastern Europe-ban, és ezek több mint a felén, ötször állt a dobogón, háromszor pedig győztesként intették le. Benne volt, hogy megszerezheti a bajnoki címet, de az utolsó két versenyhétvégén nem tudott rajthoz állni. Így is a harmadik helyen zárta az évet, amely a még mindig csak 17 éves versenyző szerint a nehézségek ellenére is az eddigi legjobb szezonját hozta. Év végi interjúnkban Bucsi Attila a Red Bull Ring felemelő pillanatairól, a Motorsport Gamesről és a jövő céljairól is beszélt.
– 2024 volt az első éved, amikor több TCR versenyhétvégén vehettél részt. Visszanézve, miben adott ez sokat?
– Hétvégéről hétvégére fejlődni tudtam az autó kiismerésében. Gondolok itt főleg a beállításokra és az autó viselkedésére, hogy tudd, mikor mit lehetne módosítani, és arra hogyan reagálna az autó. Úgy érzem, hogy jobb visszajelzéseket tudtam adni az autóról, ami segítség a csapatnak is. Talán ebben fejlődtem idén a legtöbbet, ha úgy tetszik, a „mérnöki” oldalról tanultam sokat.
– Melyik volt a legjobb és a legnehezebb hétvége?
– Mindegyik nehéz volt, más-más okok miatt. A legjobbnak a második fordulót, a Red Bull Ringet mondanám. Alapvetően imádom a pályát és a környezetét, de amikor úgy indulsz haza, hogy a csapat is, és te is kihoztad magadból a maximumot, az nagyon jó érzés, és ez egy ilyen hétvége volt. Végig mi voltunk a leggyorsabbak, az időmérőn tudtam is egy pole kört autózni. Aztán az első futam hatalmas káoszba csapott át. A második körben eltörték a kipufogómat és a hátsó lökhárítómat, ami miatt az egyenesekben óriási hátrányba kerültem. Ráadásul az autó belseje a kipufogó hőjétől felforrósodott, ezért fizikailag is nagyon nehéz futam volt. Az egész csapat reggelig dolgozott az autón, hogy készen legyen a második futamra, akkorák voltak a sérülések. Hajnali háromkor még érkezett alkatrész Kecskemétről, a csapat bázisáról. Nem sokon múlott, de elkészültünk másnapra, és egy izgalmas futamon győzni tudtam. Figyelembe véve az előzményeket, az volt a legszebb pillanat az idényben, az pedig a hab volt a tortán, hogy még így is mi szereztük a hétvége legtöbb pontját. A legnehezebb hétvége gondolkodás nélkül Most volt. Tipikusan az, amit el kell felejteni, rosszul kezdődött, és rosszul is ért véget. Különböző okok miatt kényszerhelyzetben is voltunk. Ott és abban a pillanatban örültem, hogy egyáltalán autóba ülhettem.
– Volt bármi, amit másként csinálnál, ha visszamehetnél az időben?
– Nem ugranék ki a Balaton Parkon az első futam rajtjánál… Erre biztosan jobban odafigyelnék most már, de persze utólag könnyű okosnak lenni.
– Harmadik lettél a bajnokságban úgy is, hogy nem tudtál az összes hétvégén elindulni. Mennyire volt nehéz megélni, hogy így alakult a szezon vége?
– Volt egy mélypontom, amiből végül is egészen hamar kikászálódtam. Először rossz volt szembesülni a ténnyel, de amikor átbeszéltük a csapattal a dolgokat, sokkal jobban lettem. Az is sokat segített, hogy elmehettem a csapattal Brnóba, a suzukis versenyzőket segíteni. Jó érzés volt olyat átadni nekik a saját tapasztalataim alapján, amiről a világon a legjobban szeretek beszélni: a versenyzésről. Azon a hétvégén rendezték az első TCR Eastern Europe-fordulót is, amelyen én nem tudtam elindulni. Az első futamig inkább nem is nagyon követtem az ottani történéseket, de a másodikra már erőt vettem magamon, felültem a lelátóra. Rájöttem, hogy felesleges negatívan gondolkodni, jobban járok, ha talán látok valamit a pályán, amiből tanulhatok.
– Szerinted meg lehetett volna a bajnoki cím, ha van lehetőség végigcsinálni a szezont?
– Ezen már nem rágódom, rosszabb lett volna úgy félbehagyni a bajnokságot, hogy vezetem, de elég közel voltam ehhez. Idén a jövőmért versenyeztem, aminek nem volt feltétele, hogy bajnok legyek. Persze biztosan szebben nézne ki az 1-es számú év végi kupa, de emiatt semmi rossz érzés nincsen bennem. Hiszem, hogy mindenkinek van rendeltetése, az enyém talán az, hogy idén ezt most el kellett engednem, de remélem, hogy a jövőben lesz még esélyem a bajnoki címekre.
– A prágai díjátadón milyen visszajelzéseket kaptál?
– Jó hangulatú este volt, és néhány riválissal, akit idén és tavaly megismertem, átbeszéltük a szezont amolyan „autóversenyzős” módon. Szűkszavúan és lényegre törően, kicsit húzva a másikat. Tiszteljük egymást, de egy ilyen közegben mindenki távolságtartó kicsit, és a kompetitív személyiségjegyek még az ilyen estéken is elő tudnak jönni, ami egyáltalán nem rossz dolog.
– Részt vettél a Motorsport Gamesen is, és nagyot mentél szimulátoron Valenciában. Mennyire voltál elégedett magaddal?
– Báldi Gergővel és Boriszov Dániellel rengeteg munkát fektettünk a felkészülésbe, emiatt picit csalódott vagyok, mert több is lehetett volna benne. A negyeddöntőt meg tudtam nyerni, aminek nagyon örültem, a döntőben viszont sajnos ütköztem. Azt gondolom, egy ilyen rendezvényre kijutni is nagy dolog, de a dobogó egyáltalán nem lett volna elérhetetlen, ami bosszantó. Például a negyeddöntőben Csehországot és Dél-Koreát győztem le, amelyek közül a csehek második, a koreaiak pedig a harmadik helyen végeztek a döntőben.
– Összességében hogyan értékeled a 2024-es éved?
– Bajnoki cím idén nem volt, teljes szezon sem volt, ennek ellenére azt gondolom, hogy idén álltam a legközelebb a tökéleteshez az eddigi pályafutásom alatt. Úgy éreztem, hogy a lehetőségeimből idén tudtam a legtöbbet kihozni, még akkor is, ha eredmények terén volt már jobb szezonunk is. Igaz, az még a Swift Cup Europe-os időkben volt, amihez nehéz objektíven hozzámérni az idei évet.
– Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
– Hosszútávú terveket most nehéz szőni, főleg látva az idei szezonunk nehézségeit. Szeretnék jövőre teljes szezont futni, és az idei tapasztalatokkal a bajnoki címért harcolni. Ennél tovább nem látok. Persze a végső célom az, hogy a versenyzésből élhessek meg egyszer, ezért dolgozom évek óta. Ez viszont nem az elkövetkező egy-két év kérdése, ezért nem is stresszelem magam ezzel.
