Aki sosem adja fel, azt nem lehet legyőzni. Ez a gondolat lett a mottónk az elmúlt hónapokban. Nehéz időszakon vagyunk túl, mert az élet sokszor azt próbálta sugallni, hogy nem jól tesszük a dolgunkat. Ennek ellenére határozottan mentünk előre a kijelölt úton, bízva abban, hogy a kemény munkának meglesz az eredménye. Fantasztikus érzés volt a sok nehézség után újra a dobogó tetején állva pezsgőzni a Red Bull Ringen. Ezúttal nemcsak a győzelem íze miatt, hanem azért is, mert megerősítést kaptunk, hogy hinnünk kell magunkban és az értékeinkben.
Spa mély nyomot hagyott bennünk
A szezon első fele mindig rendkívül intenzív, ami alatt rendszerint a sikerek adják az erőt a megújuláshoz. Idén viszont hiába csináltunk mindent ugyanúgy, hiába dolgoztunk ugyanolyan alapossággal és elszántsággal, mint korábban, sokkal nehezebben jöttek az eredmények. Júniusban Spa-Francorchampsban értük el a mélypontot, ahol a pontszerzést is meg kellett becsülnünk. Az a hétvége nagy nyomot hagyott a csapat összes tagjában. Ilyenkor mindig az a könnyebb út, ha az ember kifogásokat keres, hogy miért alakultak rosszabbul a dolgok, de mi inkább szembenéztünk a problémáinkkal. Összetevőire bontottuk őket és darabonként dolgozni kezdtünk rajtuk.
Norbi segített a válaszkeresésben
Valamivel több mint egy hónap telt el Spa és a Red Bull Ring között, ezalatt igyekeztünk minden kérdésre választ találni. Ennek érdekében jártunk a Hyundai Motorsport alzenaui központjában, egyeztettünk az ottani szakemberekkel, és egy tesztet is leszerveztünk a Hungaroringre, ahol Michelisz Norbi segített megerősíteni, hogy a beállításaink hogyan működnek. Többek között ez a felbecsülhetetlen előnye annak, ha a csapat alapítói között a világ egyik legjobb túraautó-versenyzője is ott van. A kinyert információk alapján azt beszéltük a fiúkkal, hogy ha egész évben csak ezt az egy tesztet tudnánk felmutatni, már akkor elégedettnek kellene lennünk. Egy kedves rajongó is meglátogatott minket a pályán, és el nem hiszitek, hogy ezek a találkozások mekkora élményt jelentenek a csapatnak, rengeteg erőt kapunk tőletek a legnehezebb időszakokban is.
Dühös voltam az időmérő után
Bizonyítási vágytól fűtve érkeztünk meg Ausztriába múlt héten. Elsősorban magunknak akartuk megmutatni, hogy mire vagyunk képesek. Már az időmérőkön látszott, hogy olyan autót adtunk a versenyzőink kezébe, amivel lehet harcolni a dobogós helyezésekért.
Ezért is voltam dühös a kvalifikáció után, mert három köridőnket is elvették pályaelhagyás miatt, így nem jöttek azok az eredmények, amelyek a tempó alapján elérhetőek lettek volna.
Pontosan tudtuk, hogy hol és mit figyelnek az ellenőrök, a pálya határai mindenki számára világosak voltak. Luca Engstlertől elvették a legjobb idejét, de a második gyors körével így is továbbjutott a Q2-be, Nagy Daninak viszont hiába volt hasonló a tempója, nála az első próbálkozásba sárga zászló, a másodikba piros zászló zavart be, a harmadik körét pedig törölték.
Néha kegyetlen a motorsport
Volt ebben szigor is a versenybírók részéről, mert a szabadedzéseken hasonlóan használták ki a pálya szélességét a versenyzőink, és egyetlen figyelmeztetést sem kaptunk, hogy túlmentünk volna a határon. Dani harmadik gyors körénél, aminek elvétele a Q2-be való továbbjutásba került, összehasonlítottuk a belső kamerás felvételeket a szabadedzéseken készültekkel. Szinte ugyanott ment, talán csak egy-két centivel volt kijjebb. Úgy döntöttek, hogy ez már sok, ami ellen sokat nem tehettünk, el kellett fogadnunk. Néha kegyetlen a motorsport. A Q2-ben Luca sem tudta kiautózni a maximumot, mert miután az első gyors körét törölték, másodjára biztonságit ment. Utólag nézve jó, hogy ott már nem kockáztattunk.
Luca és a győztes mentalitás
Az első futamon Luca és Dani is előrébb tudott jönni, a versenytempójuk megmutatta, hogy nem onnan indultak, ahol a helyük lett volna. Sajnos a második futam Daninak korán véget ért, mert a rajt utáni kavarodásban oldalba kapta John Filippi Renault-ja, és nem tudta folytatni. Az ilyen szituációkat egyetlen módon lehet kivédeni: a megelőzéssel. Azaz egy jó időmérős eredménnyel, amivel ezekből a hátsó balhékból kimarad az ember. Eközben Luca nagyot küzdött: amikor kellett, türelmes maradt, amikor kellett, határozott volt. Hiába volt úgy a harmadik helyen, hogy tudtuk, előtte Tom Coronelt megbüntetik, Luca Filippit pedig vizsgálják pályaelhagyás miatt, ő mindkettőt megelőzte önerőből. Ez a mentalitás volt a kulcs ebben a sikerben.
Nem kellett büntetéstől tartanunk
Luca aranyos volt a verseny utáni megbeszélésen: azt mondta, hogy a rajt után egy percig sem volt számára kérdés, hogy ő nyeri meg a futamot.
Az elszántsága a boxfalra is átragadt, mi is magabiztosan figyeltük a teljesítményét. A győzelemért az utolsó kör utolsó előzési pontján előzte meg Filippit, mert a kilences kanyar után már sárga zászlós rész következett.
Sajnáltuk, hogy összeértek, és az olasz kiesett, mert ugyanannak a Hyundai-családnak a tagjai vagyunk. Amíg mi is csak a tévéfelvételeket néztük, volt bennünk egy kis izgalom, hogy a versenybírók hogyan ítélik meg az esetet, de miután megláttuk Luca autóján, hogy Filippi első kereke az ő hátsó ajtaján hagyott nyomot, plusz megnéztük a belső kamerás felvételeket, nem volt miért aggódnunk, egyértelmű volt, hogy nem történt szabálytalanság.
Az eső és a biztonsági autó is kellett
A körülmények ideális alakulására is szükség volt a győzelemhez. Jól jött nekünk a safety car és az eső is, elsősorban a fékek túlmelegedésének kezelhetősége miatt. A Red Bull Ring rendkívül igénybe veszi a fékeket, és mi iszonyatosan meg voltunk pakolva pluszsúlyokkal, a Cupráknál például 100 kilóval nehezebbek voltunk. Normál időjárási körülmények között ez borzasztóan megnehezítette volna a dolgunkat, így viszont képesek voltunk kontroll alatt tartani a fékeket. Mindig észre kell venni, hogy egy-egy eredményt milyen apróságok befolyásolnak a motorsportban: Dani hétvégéjét egy-két, szemmel alig észrevehető centi tette tönkre, Lucának pedig az égi áldás adta meg a lehetőséget a győzelemre, amit bravúros teljesítménnyel használt ki.
Eddig ott vagyunk a legjobbak között
Túl vagyunk a szezon felén, a hét versenyhétvégéből négy mögöttünk van. Ha ránézek a tabellákra, azt látom, hogy az Európa-kupa csapatai között a felső 15 százalékban vagyunk. Csinálj bármit a világon, ha 100 emberből a 15 legjobb között vagy, akkor általában jól végzed a dolgod. Ha kicsit jobban árnyaljuk a képet, az is látszik, hogy a csapatversenyben úgy állunk a harmadik helyen, hogy két autóval gyűjtögettük a pontokat, miközben az előttünk lévők néha három és öt versenyzővel is rajthoz tudtak állni. Egyéniben Luca második a bajnokságban, de az egyértelmű, hogy a garázs másik oldalán jobb munkát kell végeznünk. Mindenki tudja, hogy ehhez mit kell hozzátennie – dolgozunk tovább keményen, határozottan. Hiszen aki sosem adja fel, azt nem lehet legyőzni.
BD
