NUSZ

„Közel volt, hogy feladjam az álmom”

2020. december 22.

A Hungaroring E-sport Bajnokságot nagy fölénnyel nyerte meg a tavasszal, de a #NextMichelisz program öt fős döntőjében izgulnia kellett, hogy ő lesz-e a végső győztes, aki 2021-ben szimulátorosból valódi autóversenyzővé válhat a M1RA-ban. Báldi Gergő sikerét sokan készpénznek vették, de ahogy az itt visszanézhető filmből is kiderült, alaposan meg kellett küzdenie érte. Interjú az első #NextMicheliszzel!

– Sima volt?
– Dehogy volt az! Szerintem volt a kiválasztásnak olyan szakasza, amikor messze nem én álltam a legjobban, és a döntő kör előtt, amikor a Hyundai TCR-autót vezettük a Hungaroringen, úgy voltam vele, hogy nem én vagyok az esélyes.

– Azért kérdeztem így, mert a szimulátoros bajnoki címeid és a Hungaroring E-sport Bajnokság megnyerése után sokan készpénznek vették, hogy te leszel a győztes.
– Igen, ezt én is érzékeltem, és nem tett jót ez a fajta nyomás. Ez nem ugyanolyan volt, mint amikor egy bajnokságban címvédőként indulsz, vagy nagyon jól állsz benne, és elvárják az újabb győzelmeket, mert itt olyan dolgokban is helyt kellett állni, ami kimozdított a komfortzónából, amiben nem érezhettem magam magabiztosnak.

Nem segített, hogy úgy éreztem, nekem itt csak veszítenivalóm van, és ettől a gondolattól az első feladatokban nem is tudtam szabadulni, ami lehet, hogy kicsit rányomta a bélyegét a teljesítményemre.

– Két nagyobb részből állt a kiválasztás. Az elsőben Matics Zsolt és a Fit4Race vezetésével az adottságaitokat, képességeiteket mérték fel, a másodikban pedig a pályán, autóban kellett bizonyítani. Kezdjük az elsővel, hogyan érezted magad a feladatok közben?
– Az volt a legfurcsább, hogy teljes bizonytalanságban voltunk, mert nem tudtam pontosan, hogy Zsoltiék mit figyelnek, mit mérnek, így fogalmam sem volt, hogy egy-egy feladatot jól vagy rosszul oldottam meg. A saját megérzéseim pedig nem voltak túl jók, mert sokszor azt gondoltam, hogy nem teljesítettem jól, vagy sokkal jobban is teljesíthettem volna. Ezeken a felméréseken fejben inkább hátrébb soroltam magamat ötünk között, mintsem előrébb, de talán kicsit alulértékeltem magam, mert általában nagyon önkritikus vagyok.

– Élvezted egyébként, hogy teniszlabdával vagy éppen fél lábon egyensúlyozva kellett bűvészkednetek?
– Nem úgy éltem meg, mint valami cirkuszi mutatványt, mert ismertem a módszert, még 2015 körül kipróbáltam néhány gyakorlatot, és szimulátorozás közben is éreztem, hogy jó hatással volt a teljesítményre. Megvannak az összefüggések, hogy milyen készségeket lehet fejleszteni a gyakorlatokkal, amelyek aztán vezetés közben jól jönnek. Már azért megérte eljutni idáig, mert Zsoltiéktól rengeteg visszacsatolást kaptunk a felmérés során, hogy miben tudnánk fejlődni. Be is szereztem néhány tornaszert, amelyekkel otthon próbálom reprodukálni a gyakorlatokat, mert érzem a hasznukat.

– Vezettetek Suzukit és Hyundait is a Hungaroringen, de ott sem csak annyi volt a feladat, hogy ki tud gyorsabban menni, Michelisz Norbert irányításával különböző kihívásokat találtak ki, amivel a vezetési készségeiteket térképezték fel. Mi volt a legérdekesebb?
– Volt olyan feladat, amelyben három kört kellett egymás után megtenni, és az volt a lényeg, hogy folyamatosan gyorsulni kellett, egy másikban pedig két mért kört mentünk, amelyeknek a lehető legközelebb kellett lenniük egymáshoz időben. Ezeknek tényleg nem az volt a lényege, hogy minél gyorsabbak legyünk, hanem arra voltak kíváncsiak, hogy mennyire tudatosan vezetünk, érzésre hogyan uraljuk a kört.

– Életedben először vezettél TCR-autót a valóságban, ami azért is érdekes, mert azzal a Hyundaijal körözhettél a Hungaroringen, amellyel a WTCR e-sportos bajnoki címeidet szerezted szimulátoron idén és tavaly. Mennyire volt más élmény?
– Először is egy valóra vált álom volt, hogy vezethettem ezt az autót, nem is sejtettem, hogy erre is lehetőség lesz a teszten. Attól féltem kicsit, nehogy lefulladjak az első elindulásnál, mert azt hallottam, hogy ezekkel az autókkal nem könnyű szépen elindulni. Voltak nagyon hasonló dolgok, amelyek a szimulátorból ismerősen működtek, főleg a fékezés és a gázadás, amelyekhez nem is kellett nagyon hozzászoknom. De voltak különbségek is, például a motormechanizmus másként működött, mint amit szimulátoron tapasztaltam, és emiatt voltak olyan kanyarok az elején, amelyekbe rossz sebességi fokozatban érkeztem meg.

Át kellett kapcsolnom az agyamat, hogy ez más, mint a szimulátor, de utána nem volt gond.

– Jövőre egy teljes idényt versenyezhetsz a M1RA-ban. Azt még nem tudni, hogy milyen autóval és melyik bajnokságban, de az biztos, hogy valódi pályákon. Mennyire várod 2021-et?
– Itt lehetne már! Hihetetlen, ami történt, még fel sem fogtam igazán. Általában sok idő kell, hogy feldolgozzam, mit értem el, és még mindig olyan álomszerűnek tűnik az egész. De közben gőzerővel készülök a kihívásra, otthon edzek és mindent megteszek, hogy mind fizikailag, mind mentálisan készen álljak, amikor eljön az idő.

– Mint a legtöbb szimulátoros, te is arról álmodoztál, hogy valódi versenyautóba ülhess. Volt olyan pillanat, amikor őszintén lemondtál erről?
– Igen, 2018 év végén. Akkor mélyponton voltam, nem jöttek az eredmények szimulátoron, és komolyan gondolkodtam azon, hogy felhagyok az egésszel, ami ugye az autósportos álmok végét is jelentette volna. Úgy éreztem, hogy csak vesztegetem az időmet, és talán valami másban kellene megtalálnom önmagam. Aztán a rá következő év elején egyszer csak jött egy hívás a M1RA-tól, hogy alakulóban van az e-sportcsapat, és rám is számítanának. Ezzel hihetetlen új lendületet kaptam. A tudat, hogy egy ilyen profi csapatot képviselhetek, rendkívül motiválttá tett, és sikerült nemcsak kikecmeregnem abból a mélységből, hanem azóta értem el a legjobb szimulátoros eredményeimet. Most pedig egy valódi autósportos idény előtt állok.

Óriásit fordult velem a világ, amiért hálás vagyok. Akkor kaptam egy hívást, amikor már mindent feladtam volna.

– Adja magát a kérdés: inkább autóversenyző vagy inkább szimulátorversenyző leszel jövőre?
– Nem akarom abbahagyni a szimulátorozást, már csak azért sem, mert pontosan tudom, hogy milyen sokat tanulhatok belőle, ami a valóságban is jól jöhet. Elképzelhető, hogy nem indulok majd annyi versenyen, mint idén, mert a prioritást egyértelműen a valódi versenyzés veszi majd át, és ugye még a versenynaptárokat sem ismerem, ütközések is lehetnek. De a kérdésre válaszolva: mindkettő leszek, és ez a legjobb.