Páratlan bravúrt ért el 2022-ben a M1RA autóversenyzője, Bucsi Attila, aki a Swift Cup Europe összes idei futamát megnyerte, hatszor a fordított rajtrácsról az élre küzdve magát. A még mindig csak 15 éves bajnok azonban nem 100 százalékos idényekben gondolkodik. Sőt mint a vele készült interjúban elmondta, azt sem bánná, ha jövőre nem ismételné meg ezt az eredményt, de cserébe továbbra is tanulni, fejlődni tudna. Mert most az alapokon dolgozik, hogy ha egyszer eljutna egy világszintű bajnokságba, oda felkészülten érkezzen meg.
– Közvetlenül az idényzáró után még nem tudtad igazán felfogni, hogy mit jelentett 100 százalékos teljesítménnyel zárni az idényt. Néhány hét elteltével sikerült feldolgozni a sikert?
– Hihetetlenül boldog és büszke vagyok, de minél több idő telik el és minél többet gondolkodom a szezonon, egyre inkább azt érzem, hogy már túl vagyok az eufórián. Tavaly például sokkal tovább tartott a jó szereplést követő különleges érzés, most viszont ha igazán őszinte akarok lenni, akkor az év második felétől kezdve már titkon elvártam saját magamtól ezt a teljesítményt, így a meglepetésfaktor a végén nem volt olyan nagy.
– Szőrszálhasogatásnak tűnhet egy ilyen év után, de volt olyan manőver, amit utólag máshogy csinálnál?
– Persze, mindig van olyan helyzet, amit jobban is meg lehetett volna oldani. Idén nagyon örültem annak, hogy sikerült elkerülni a nagyobb baleseteket, tudtam vigyázni az autóra, nem esett rajta jelentős kár. Ugyanakkor volt egy eset rögtön az első hétvégén, a Salzburgringen, ahol egy túlságosan is bátor előzést kíséreltem meg, amiből az lett, hogy le kellett vágnom a sikánt, és átszánkáztam a sóderágyon. Az egész idény alatt ez okozta a legnagyobb kárt az autón, és ezt a helyzetet biztosan máshogyan csinálnám, mert felesleges kockázatot vállaltam.
– Nézzük a másik oldalt: melyik manőveredre vagy a leginkább büszke?
– Összesen hatszor rajtoltam idén a fordított rajtrács miatt a nyolcadik helyről, ahonnét sikerült az élre állnom, tehát volt részem akcióban, nehéz is lenne egyet kiemelni. Inkább egy eredményt mondanék, ami tulajdonképpen a fordulópontot jelentette számomra. A Red Bull Ringen rendezett második futam volt az, aminek a megnyerése után valami átkapcsolt az agyamban. Előtte már megnyertem három versenyt, de azok közül csak egy volt fordított rajtrácsos győzelem, és addig azt hittem, hogy egyszerűen csak volt egy szerencsés sorozatom. A Red Bull Ring nem könnyű pálya, a vonalvezetése szinte kísérti a baleseteket, és nem gondoltam, hogy ott képes lehetek nyerni a nyolcadik helyről rajtolva. Amikor mégis sikerült, az olyan önbizalmat adott, ami megváltoztatta a hozzáállásomat a szezon hátralévő részére. Már elhittem, hogy meg tudom csinálni, és nem lehetetlen minden alkalommal a győzelemért küzdeni.
– Ha kicsit eltávolodunk az eredményektől, miben tudtál fejlődni az elmúlt évadban?
– A mezőnyben való helyezkedés, a váratlan helyzetekre való reagálás volt az, amiben egyértelmű előrelépést éreztem magamon, ennek is köszönhető, amit már említettem, hogy az autónak kevés baja esett idén. Ebben nagyon sokat jelentett az a munka, amit év közben elvégeztem a M1RA Esport-csapatával, rengeteg versenyen indultunk, és a szimulátorozás jól felkészít a versenyhelyzetekre. Gyorsnak lenni önmagában sem egyszerű, de úgy gyorsnak lenni, hogy közben vannak körülötted húszan a pályán, akiknek nem kellene nekimenni, azt tanulni kell. Ebben a tapasztalatgyűjtésben az online versenyek is sokat segítenek.
– Hogy érzed, gyorsulni is tudtál?
– Inkább azt mondanám, hogy kiegyensúlyozottabban tudom hozni a gyors köröket. Tavaly már tudtam gyors lenni ezzel az autóval, de míg akkor egyszer-egyszer kerültem a határ közelébe, addig idén tízből tízszer képes voltam erre, függetlenül attól, hogy közben már kopott a gumi. Ez a tanulási folyamat nagyon izgalmas, élvezem.
– Magasra tetted a lécet a jövőre nézve.
– Remélem, hogy 2023-ban még többen leszünk a rajtrácson és még erősebb lesz a mezőny. Azt sem bánnám, ha nem tudnám megismételni a 100 százalékos idényt, ha közben kihozom magamból a maximumot a pályán, mert az azt jelentené, hogy tovább emelkedik a színvonal. Emlékszem, hogy amikor bemutatkoztam a bajnokságban, még tartottam a nagyon gyors pilótáktól, és bár 15 évesen nem mondhatom azt, hogy tapasztalt versenyző vagyok, de már négy éve szerepelek a bajnokságban, és vágyom a minél kiélezettebb csatákra. Nem az a fontos, hogy minden futamot megnyerjek, hanem az, hogy minél többet tanuljak, amihez a lehető legtöbb helyzetet meg kell tapasztalni. Azt szeretném, hogy ha egy nap eljutunk egy nagyon erős bajnokságba, akkor oda felkészülten érkezzek meg. Most az a feladatom, hogy biztos alapot építsek, ezen dolgozunk.
