A M1RA szimulátorosa, Báldi Gergő lett a WTCR Esports előszezonjának bajnoka, miután a szepangi szezonzárón izgalmas csatákban megvédte pontelőnyét. Interjúnkban mesélt az ünneplésről, a csapatkohézióról és a következő időszak terveiről.
Tegnap este kilenckor ért véget a verseny. Hogyan aludtál bajnokként?
A leintés után még fel sem fogtam igazán, hogy sikerült megnyerni a bajnokságot, ilyenkor mindig kell még másfél-két óra, hogy elhiggyem, mi történt. Elég sokáig pörgetett az adrenalin, nem volt egyszerű elaludni, csak éjjel kettő és három között sikerült valamikor.
Tavaly rengeteg impulzív képet láttunk arról, Michelisz Norbertet hogyan ünnepelték Szepangban a WTCR megnyerése után. Te viszont tegnap este egyedül üldögéltél a lakásban, még egy pacsit sem adhatott senki. Hogyan ünnepel egy szimulátoros?
Kifejezett ünneplésről nem beszélhetek, persze átgondoltam, hogy mit értem el. Ugyanakkor rengeteg gratuláló üzenetet kaptam, még általános iskolás osztálytársaim is írtak, ami nagyon jó érzés volt, mert ebből láttam, hogy milyen sokan követték a versenyt. Amúgy korábban, ha volt egy nagyobb siker, általában az azt követő csütörtök vagy péntek este összejöttünk a haverokkal kicsit megünnepelni, de azt hiszem, hogy a jelenlegi helyzetben ez most elmarad, én legalábbis még óvatosabb vagyok.
A szezonzárón nem voltál az, bevállalós versenyzést mutattál be. Kívülről úgy tűnt, hogy néha akkor is kockázatot vállaltál, amikor arra nem feltétlenül volt szükséged.
Igen, az első futam végén nagyon meg akartam előzni Bánki Bencét. Utólag már én is gondolkodtam rajta, hogy okos ötlet volt-e, hiszen jó helyzetben voltam, én második voltam, a bajnoki rivális Moritz Löhner pedig ötödik. De nem ezzel foglalkoztam, egyszerűen csak nyerni akartam. Az volt bennem, hogy ha van lehetőség még több pontot szerezni, akkor azért mindent meg kell tennem, mert ki tudja, mi történik a második futamon.
Végül nem sikerült az előzés, és majdnem bajba is kerültél miatta. Lendületet veszítettél, és ekkor nagyon nagy szükség volt a mögötted autózó csapattársak, Nagy Dávid és Csuti Zoltán segítségére, hogy Löhnert féken tartsák.
Tudtam, hogy számíthatok a segítségükre, hiszen a szezonzáró előtt felajánlották, de erre nem gondoltam volna… Olyanok voltak, mint egy fal köztem és Löhner között, hihetetlen sokat jelentett a támogatásuk. Többek között ezért is próbálkoztam a futamgyőzelem megszerzésével, mert éreztem, hogy olyan védelmet kapok, hogy ez nem jár akkora kockázattal.
Mennyire egyértelmű a csapaton belüli felállás, hogy ki kinek segít és miért?
Alapvetően próbáljuk húzni egymást, hiszen ezért vagyunk csapattársak. A Slovakiaringen például a szélárnyékozásban rengeteget számított, hogy összedolgoztunk, sőt ott Michelisz Norbitól is nagy segítséget kaptam. A kínai versenyen már úgy állt a bajnokság, hogy nekem volt a legnagyobb esélyem a győzelemre, de akkor még nem beszéltünk meg semmilyen erre vonatkozó taktikát. Ennek ellenére Dávid magától adta át az ötödik helyét nekem az első futamon, a másodikon pedig miután a rajt után elé keveredtem, védett hátulról. Nagyon jó érzés ez, és ahogy már említettem, a szepangi verseny előtt Dávid és Zoli is felajánlotta a segítségét.
A szezonzárón alighanem az időmérő volt a siker kulcsa, hiszen mindössze négy pont volt az előnyöd Löhnerrel szemben, ám te a második, ő pedig csak a kilencedik leggyorsabb időt futotta meg. Ráadásul mögötted Dávid és Zoli végzett.
Már az első időmérős kör után megnyugodtam egy kicsit, mert sikerült olyan időt autózni, amivel azt gondoltam, hogy jó eséllyel benne lehetek a top háromban. Dávid és Zoli között mentem, így beszéltük meg, de mivel ilyen jól sikerült az első kör, változtattunk a taktikán, mert nem akartunk másoknak is erős szélárnyékot adni. Mivel nekem már volt egy jó időm, én kerültem a sor végére, és úgy tettem, mintha szélárnyékot adnék mögöttem Löhneréknek, de aztán kiálltam előlük, így szélárnyék nélkül maradtak. Az időmérő után azért már valóban nyugodtabban várhattam a futamokat, hiszen jó helyzetbe kerültem.
Az elsővel szemben a második futamon szemtől szembe kerültél Löhnerrel. Oda-vissza előztétek egymást, de itt is volt olyan helyzet, ami merésznek tűnt annak ellenére, hogy nem kellett feltétlenül előtte végezned.
Még az első körben összeértünk. Igazából nem akartam ott túl erőszakos lenni, de úgy éreztem, hogy kicsit korán fékeztek előttem. Persze én is figyelhettem volna jobban, vitt előre az adrenalin, és rosszul is éreztem magam az eset miatt, hogy kicsit megtoltam hátulról. Végül az nyugtatott meg, hogy előttem mindenki maradt a helyén, csak én vesztettem két pozíciót, úgyhogy magammal szúrtam ki… Utána tudatosan támadtam Löhnert, mert az egy dolog, hogy nem kellett megelőznöm, de úgy voltam vele, hogy ha velem van elfoglalva, akkor nem marad energiára a felzárkózásra. Nem akartam semmi hülyeséget csinálni, csak lekötni, és azt gondolom, hogy nagyon fair csata volt.
Tavaly megnyerted a WTCR Esports rendes online bajnokságát. Ahhoz képest a mostani diadalt hova tennéd értékben?
Nehéz összehasonlítani a kettőt, mert ez sokkal rövidebb volt, csak négy fordulóból állt. Itt egy hiba nagyon sokba került, ugyanakkor az a küzdelem, amit tavaly a gyengébb kezdés után a csapattársakkal megvívtunk, hogy versenyképessé váljunk, nekem értékesebbnek tűnik. De a 2019-es sikert nagyon szorosan követi a mostani.
És egy drága órával gazdagabb lettél…
A fődíj és igazából az egyetlen díj egy Tag Heuer óra volt. Még nem tudom a pontos típust, de nagyon örülök neki, eddig ugyanis nem volt karórám.
Sűrű időszak van mögötted, hiszen a WTCR Esports mellett a Hungaroring E-sport Bajnokságban és a The Race All Star Series második szezonjában is szerepelsz. Melyik a legfontosabb?
A WTCR Esportsra és a Hungaroring E-sport Bajnokságra összpontosult a figyelmem, hiszen ugyanúgy RaceRoom, mindkettőt nagy presztízs megnyerni és jól is álltam bennük. Most, hogy a WTCR Esports véget ért, biztos több időm lesz az All Star Seriesre való felkészülésre is. Ez eddig a háttérbe szorult a másik kettő miatt, nem tudtam annyit készülni, az rFactor2-es szoftvert annyira kiismerni, mint szerettem volna. De remélem, hogy ott is tudok majd fejlődni és szebb eredményeket elérni.
